(SZÁZADVÉGI) NAGYVILÁGI NŐ EMLÉKIRATAI (1990)
[ISSN: 08657262]
Megjegyzés: A sorozat számára hét (a Kató dupla-kötet!), a két világháború közt, névtelenül, magánúton kiadott és terjesztett, számozott, bibliofil, pornográf kisregény szövegét gyűjtötte össze Balogh László. A látszat csal: a széria ugyan silány kivitelű, de roppant becses tartalommal bír! A 2. kötet (Júlia és a nők), mivel fordítás*, nem szerepel a jegyzékben.
A hét elbeszélésből hat az ún. bécsi magánkiadások között jelent meg először, 1931-től '33-ig. Az említett sorozatban – jelen ismereteim szerint – az alábbi kötetek láttak napvilágot:
1. Kató, egy úrileány története (1931)
2. Vera naplója [kettős kiadás (1931)]
3. Kató, mint asszony (1931)
4. Kató válása (1931)
5. Bestiák [kettős kiadás (193?)]
6. Hét szűzleány története (193?)
7. Nőuralom (1932)
8. Egy leányiskolai tanár naplójából (1933)
9. Modern családi háromszög (1933)
10. A gépírónő (1933)
11. Egy komornik emlékiratai (1933)
A néhai Takács István Ujhelyi Nándorról írt életrajzában megállapítja: „szókimondó erotikától erősen átitatott írásait ma olvasva értetlenül állunk a tiltakozások előtt, hisz például napjaink egy-egy művészfilmje néha erősebb erotikus tartalommal bír, mint Kató történeteinek egyik-másik opusza”. A színháztörténész Takács Ujhelyit, mint színpadi szerzőt kutatta, de röviden írói pályájára is kitért. Mivel a bécsi művek szerzőjének személyére vonatkozóan semmilyen egyéb adat nem áll rendelkezésre, így – minimális fenntartással – elfogadom a Takács István által felfedett Ujhelyi Nándort. Magukból a kötetekből egyértelműen kiderül, hogy a temesvári Kaviár kiadóvállalat, illetve annak igazgatója, Dinnyés Árpád felelt az erdélyi terjesztésért (de nagy eséllyel a gyártásért is). Egyértelműen az övéké volt a legnagyobb piac, köszönhetően annak, hogy viszonylag háborítatlanul dolgozhattak. A Kaviár előfizetői között számos olyan tehetős úr volt, akinek a bécsi kiadványok számot tarthattak az érdeklődésére (és meg is engedhette magának).
* Az 1910-es években készült, ismeretlen francia eredetiből. A fordító kilétét homály fedi. [Forrás: Korunk – III. évfolyam 3. szám, 89-95. oldal (2010. március)]
