ISTEN HOZOTT!
Honlapommal az a célom, hogy létrehozzam a Kádár-, illetve kulturális viszonylatban inkább Aczél-korszak vége, valamint az Antall-kormány beiktatása közötti időszak kivételesen gazdag erotikus prózairodalmának „élő” bibliográfiáját. Az érdeklődésem nem terjed ki verses-, dokumentum- és riportkötetekre, ahogy felvilágosító irodalomra sem; képregényekre (beleértve a fotónovellákat is) valamint egyes kultúrtörténeti munkákra viszont igen.
A szocializmusban hiánycikk volt a pornó. A Párt nyomtatásban csupán pucér nőket juttatott a népnek (azt is csak 1977-től), jellemzően a Tollasbál, a Színész-Újságíró Magazin, illetve ('83-tól) a Mi Világunk oldalain. Aki a diktatúra évtizedeiben írott erotikában kívánt megnyilvánulni, annak maradt a „zugirodalom”, a szamizdat.
A szigor a monori találkozó évében, '85-ben kezdett lágyulni, amikor is elindulhatott az első magyar erotikus tematikájú magazin, a Szerelem, illetve a Magvető minden gond nélkül „kihozhatott” két irodalmi igényességű, de a pornográfia határáig merészkedő regényt: Szalay Károlytól a Szerelmes éveinket, valamint Szász Imrétől a Ménesi utat. Mindkettő hatalmas siker lett. Előbbiből mindjárt a következő évben, '86-ban érkezett a második kiadás, de utóbbinak is csak '87-ig kellett várni az ismételt megjelenésére (ráadásul, immár bővített formában). A Szerelmes éveink – a Párhuzamos viszonyokkal és a Bikakolostorral kiegészülve – végül trilógiává „hízott”, de a Ménesi útnak is készült egy folytatása, Megyek, ha elbocsátasz címmel.
A rendszerváltás békésen ment végbe, a forradalom nem az utcán, hanem a nyomdákban zajlott. '89-ben – az anarchia beköszöntével – zöldre váltott a szemafor a pornográf kiadványok (mind könyvek, mind folyóiratok) „szerelvénye” előtt. Maroknyi kortárs író – kiegészülve egy szakasz élelmes „nyomdaközeli” foglalkozásúval: szerkesztővel, fordítóval, zsurnalisztával, grafikussal – rukkolt elő nyomban öncélúan naturalista, parázna „műveivel”. Ki adta hozzá a nevét, ki nem, mind egy szálig pozitív értelemben vett opportunisták voltak. Aki gyorsan cselekedett, nagyot kaszált. Fontos volt az időzítés, a „vonat” ugyanis sebesen átzakatolt az országon. '90 végére a regények szinte teljesen eltűntek a kínálatból, inkább már csak novellákra, esetleg elbeszélésekre futotta az ihlet (meg a tehetség), amelyekből egy-egy hosszabbat – (egyéb híján) némi illusztrációval megtoldva – regényújságnak még el lehetett adni. A legprofitéhesebb kiadóknak is be kellett látniuk, hogy a „pornóhadjárat” – legalábbis egyelőre – kifulladt, s a még futó sorozataikhoz elkészítették a befejező számokat.
(Triskin Zakariás, 2014. április 25.)