A HOLDUDVAR
1991-92 termése
Az alább random felsorolt kiadványok nem képezik a gyűjteményem tömör magját, mivel azonban a rendszerváltáshoz időben annyira közel jelentek meg, hogy nagy valószínűséggel vagy az előtt, vagy az alatt keletkeztek, nekik is illik szentelnem egy oldalt – viszont már nem közlöm a részletes kiadási adataikat.
A nemiség nyílt ábrázolása 1989-ben végleg megszűnt tabu lenni, amitől jócskán veszített a varázsából, gyakorlatilag odalett a vonzereje. Az alábbi lajstromból jól látszik, hogy már '92-re milyen drasztikus visszaesés volt tapasztalható az itthon megjelent (irodalmi jellegű) erotikus kiadványok számában. 1990-ben még 52, '91-ben 26, '92-ben pedig már csak 9(!) ilyen jelent meg. Az olvasók gyomorrontást kaptak az évtized eleji nagy „pornózabálástól”, s a kiadóknak egészen '96-ig kellett várniuk, hogy a (jócskán megcsappant) közönség – a jótékony diéta hatására – újra megéhezzen a zaftosabb irodalmi kosztra. Az a minőség, amit a magyar erotikus irodalom a XX. század első kilenc évtizedében produkált, azonban már soha többé nem tért vissza. A kilencvenes éveket egyértelműen a szexvideó-kölcsönzés uralta, az emberek akkoriban a legnagyobb előszeretettel már ebben a (tagadhatatlanul legkényelmesebb) formájában fogyasztották az erotikát.
□ Apolló erotikus regényújság 3., 4., valamint az Adonisz 1. (és egyben utolsó) száma (Folk-Union)
□ Szexi – Képregény felnőtteknek [I. (és egyben utolsó) évf., szerzői magánkiadás (Fazekas Attila)]:
1. szám – Győző és a tündér [3 képregény: Farkas Győző és a tündér / Katonadolog / Tarzan különös éjszakája]; 2. szám – Tünde és a szatír.
„(...) A nyolcvanas évek végén már (majdnem) mindent szabad: '88–89-ben megjelennek az első magyar szexlapok, 1990-ben aztán minden gát átszakad. Fazekas Attila saját képregény-magazint indít: ez a Szexi, melyben igen bátor rajzok és igen szép lányok köszöntik az olvasót. S persze izgalmas kalandok, mert Fazekas az általa jól ismert balatoni nyarakat teszi meg története hátteréül. Amiben persze a főszerepet a szex kapja, s ezt bizony kezdetben lelkesen fogadják az ilyen típusú képregényes élményhez nem nagyon szokott olvasók. A műfajtól való elfordulás azonban már kezdetét veszi, az olvasók inkább a színes, képes magazinokat keresik, s a Szexi [két] szám után eltűnik a magyar sajtótörténelem útvesztőjében.”
Forrás: Verebics János: Szexi lányok, gyönyörű asszonyok – Fazekas Attila és a női szépség képregényes ábrázolása (2014. december 8.)
□ Erosz országa 1., 2. száma (Interosz)
□ Tiltott vágyak 1., 2. száma (Interosz)
□ L. di Sartore (D. Szabó László): Dinamóbugyi (Kánikula [5.], MiVi)
A magazin ingyenes mellékleteként jelent meg.
□ EroTéka [1. (és egyben utolsó) kötete]: Henry Whitecrow*: Eldobható örömlányok (Editorg)
□ Deák Csaba: A szertartás (szerzői magánkiadás)
□ Tétényi Tibor* – Busa Regina*: Forróvérű orvosok (szerzői magánkiadás)
□ Bólya Péter: Átkozott hűtlen! (Szexpresso – 1991/3., 1992/1. szám, Eros-Coop)
□ Czére Béla (névtelenül): A perverz vágyak úrnője (Speci – I. évf. 0–15. szám, ÖKM)
„(...) Őszintén szólva, ennek a szerzőjére (hogy ki is volt de Perella**) már nem emlékszem. Abban biztos vagyok, hogy nem fordítás volt, pláne nem „ős-pornóregény”, hanem direkt én rendeltem meg a Specinek.”
Forrás: Személyes elektronikus levelezésem Verebics Jánossal (2015)
□ H&P Fekete könyvek 1. (és egyben utolsó) kötete: Téboly – Válogatás {szerzői magánkiadás [Simon Attila (Venda)]}
[11 novella: A gyermekért mindent# / Kaland a buszon / Don Jani / A furfangos bábaasszony# / A gyertya / Vadászles# / Jegyzőkönyv# / A Rue de Rivoli rejtélye# / Zita / Ápolónők – avagy Fantázia egy szexfilm forgatókönyvéhez / A legtökéletesebb modell# + 1 regény: Téboly]
A címadó regényt, Freddy AS szerzői álnéven, a kiadóként feltüntetett Simon Attila írta, a 6 #-tel jelölt novellát a szerkesztőként feltüntetett Cs. Nagy Zoltán, 5 novella szerzője pedig ismeretlen.
„«Egy kicsit több mint erotika!» – választhatnánk sorozatunk mottójául a fenti sort. Csak felnőtteknek!”
„(...) A következő válogatásban*** színre lép Félix, a kissé kétbalkezes, bohém író, aki kifogy az ötletekből és mindent elkövet, hogy témát találjon. Továbbá elkezdődik egy sorozat, amelyből – várhatóan három részben – egy furcsa világba csöppent lány és barátainak különös, hol vidám, hol pedig vérfagyasztó, de mindenképpen izgalmas kalandjait ismerheti meg az olvasó. (...)”
„(...) A H&P könyvek minden kötete megrendelhető lesz 1993 márciusától a Venda 1464 Pf.: 1369 címen. (...)”
Forrás: Téboly, 7-8. oldal
□ Sharon Berger*: A perverz lány / Szenvedélyek rabságában / A mélység (szerzői magánkiadás)
Mivel a könyv sem impresszummal, sem elő- vagy utószóval, sem egyéb olyan nyomtatott szöveggel, pecséttel vagy kézi bejegyzéssel nem rendelkezik, melyből a kiadás évére következtetni lehetne, kénytelen vagyok a köteten feltüntetett ár alapján megbecsülni a korát. Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusában szereplő megközelítő adat (1980-as évek) a 297 Ft-os ár tükrében szinte kizárható.
□ Suzanne de Perella (Czére Béla): A fekete korall (Pannon)
□ Charlotte de Perella (Czére Béla): A halál révésze (Pannon)
□ Tardos Tibor: A lány az Eiffel-torony fölött (Széphalom Könyvműhely)
□ Paukovics László és/vagy Zsolt (Kiss Ferenc): Ami A három testőrből kimaradt [rajzolta: Fazekas Attila; Speci – I. évf. 13., 15., II. évf. (1993) 1–5. szám, ÖKM)
„(...) (...) A [Kiss–Fazekas] szerzőpáros közreadta A három testőr egy (fogalmazzunk finoman: merészen erotikus) változatát. Az Ami A három testőrből kimaradt – [avagy] A Mylady perverz bosszúja a Speci magazinban jelent meg folytatásokban. Nem nagyon van olyan oldala, amit teljes egészében be mernék emelni illusztrációként – hőseink ugyanis (...) messze, nagyon messze mentek, s bizony az ábrázolásban követte őket oda a rajzoló is. Amúgy minden a helyén van: az öltözet (ha épp nem kerül le a szereplőkről) korhű, csakúgy, mint [a] hajviselet, s minden más; a rajzok szellemesek, a történet pedig szórakoztató.”
Forrás: Verebics János: „Fuss hamar a testőr urakért!” – a magyar képregény Alexandre Dumas halálának évfordulójára emlékezik (2015. december 5.)
* Minden valószínűség szerint írói álnév, mely magyar szerzőt takar.
** Charlotte és Suzanne de Perellaként írt ponyvái után, Czére Bélát nevezték így könnyűirodalmi berkekben.
*** Semmilyen könyvészeti adat nem utal a létezésére.
