KÖNYVEK

 

A honlapon a szocialista ideológia által elszántan üldözött szamizdat kiadványokat, valamint a rendszerváltás dömpingszerű erotikus és pornográf könyvtermését szüretelem le, hazai szerzőktől, a saját gyűjteményem bemutatásán keresztül. Ezen nyomdatermékek túlnyomó részéből a vidámbarakk-korszak élethű rajza bontakozik ki előttünk.

Érdekességképpen bemutatom még a XX. század első felének két notórius íróját, Ujhelyi Nándort és gróf Zichy Tivadart, akik erkölcstelennek bélyegzett műveik okán híresültek el, s bíróság előtt kellett, hogy feleljenek „irodalmi szeméremsértéseikért”. Ugyancsak megemlékezek a korszak két női szerzőjéről, Barra Erzsébetről és Gyenes Rózsáról, akik – férfiakat megszégyenítő módon – rámerészkedtek az erotika ingoványos talajára és nem is vesztek oda, remek regényeket írtak a témában.

A két világháború közti időszakban, névtelenül vagy álnéven, magánúton, kis példányszámban megjelentetett, szűk körben terjesztett bibliofil kiadások némelyikének szöveganyagából 1990-ben több nívótlan, silány kivitelű kiadvány is megjelent (főleg a Balogh László-féle Nagyvilági nő emlékiratai sorozatban).

Szándékosan nem tartok horrort* [Nemere István: Suttogó bokrok, Czére Béla Charlotte de Perella márkinőként írt regényei, a Szafári – Horror-szex című képregény**, valamint a Rémregény sorozat (illetve annak „utódja”, a Borzadály)], a megannyi riport-***, dokumentum-*** és verseskötet, továbbá felvilágosító irodalom (nem is hoznék példákat) szintén kívül esik az érdeklődésemen.

A '88/89 táján indult temérdek szexlapban számtalan erotikus/pornográf írás látott napvilágot; jellemzően novellák, de akadtak elbeszélések is. Ezek irodalmunk egy máig feltérképezetlen területét jelentik, egy szürke foltot a magyar erotikus bibliográfián. 2017 októberében – miután sikerült Erato és Apolló magazinokból egy nagyobb tételhez elfogadható áron hozzájutnom – végre az ilyetén publikált művek katalogizálásának is nekifoghattam. A munka aktuális állásáról a folyóiratoknál tudósítok.

A gyűjtés során, az évek alatt „sikerült” belefutnom számos olyan kiadványba (főleg könyvbe), melyek a borítótáblák alatt már semminemű erotikus mondandót nem hordoznak. Ezek esetében a szex, mint tartalmi elem teljes mértékben ki is merül a hivalkodó borítóképben, a hatásvadász címben és fülszövegben, vagy épp a korhatáros tartalomra figyelmeztető feliratban. Mivel szükségtelennek érzem, hogy ennek a keserű tapasztalatnak mások is forintban fizessék meg az árát, alább adok némi iránymutatást, hogy melyek azok a nyomdatermékek, amiknek csak a rájuk kimondott szitkok szexuális jellege kölcsönzött némi erotikát.

Mind Benamy Sándor, mind Siklósi Pál (utóbbi y-nal is) előszeretettel élt a fenti eszközökkel, s csapta így be az olvasókat (kvázi) magánkiadásban megjelentetett novelláival, regényeivel. Mivel akkoriban még nem létezett fogyasztóvédelem, ezt büntetlenül tehették. Tekintve a keresletet, a korszak felfoghatatlan méretű felvevőpiacát, kissé talán etikátlan tevékenységük nyilván komoly anyagi hasznot hajtott. Megemlíthetem még Vágó Zsuzsanna Sir Arthur Pynch-ként a Babitsnál publikált Hölgy a kerekasztalon – Középkori erotika vérrel és mágiával című „tréfáját”, valamint Onagy Zoltán Balladák lányai című, az Eötvös által kibocsátott novelláskötetét is. A lista folytatható, szinte minden „pucér nős” borítójú krimifüzet ide sorolható, de én nem szeretnék több teret szentelni ezen kiadványoknak. Az általam jelenleg ismert rendszerváltáskori hivatalos, magyar erotikus próza mind szerepeltetve van a weboldalon, a könyvek között.

* Ebben a műfaji környezetben idegennek érzem a középpontba helyezett szexualitást.

** Írta, W.G. Hogan szerzői álnéven: Gáti Kovács István (rajzolta, J. Hammer művészi álnéven: Kovács József).

*** Jellemzően a hazai prostitúcióval (intézményével, szereplőivel stb.) foglakozó munkák voltak.