TIVI GRÓF, A KÖVETŐ

A Zichy grófok családjában nem volt ritkaság a művészi tehetség. Akadt közöttük történelmi drámák szerzője (Antal), félkarú zongoraművész, zeneszerző és dühödt Mahler-zaklató (Géza), s persze találunk festőket (Mihály mellett még egy szolidabb képességű Istvánt), de még virágkötő művészt is (Szonja). Ám hogy az egyik grófi sarj {(Tivadar)} a múlt század harmincas éveiben erotikus regények írására adta a fejét, még így is figyelemre méltó tény (...).

Bár a nemes gróf életéről szinte alig lehet megbízható adatokat fellelni, s még születési éve is erősen kétesélyes, hiszen hol 1908-as, hol meg 1914-es dátumot közölnek a lexikonok, az bizonyossággal állítható, hogy Tivadarunk szerette a változatosságot. Vagyonát elveszítvén előbb bárzongorista, dzsesszkarmester, utóbb filmszínész, majd aviátor vált belőle, s ami a fő, megírt néhány, a harmincas években botrányosan romlottnak bélyegzett regényt. Osztályos társaival ellentétben ő nem ódzkodott a munkától és dicséretes serénységével ki is érdemelte a karakán – s az úri bagázst amúgy élvvel szurkáló – Zsolt Béla méltatását. (...) Sajnos mások jóval kevesebb megértést tanúsítottak a regényes gróf kenyérkereseti törekvéseivel szemben, s így Tivadarnak több ízben is meg kellett jelennie a Magyar Szent Korona nevében ítélkező bíróság előtt, hogy műveinek pornografikus, züllött jeleneteiért feleljen. Ma már persze aligha ítélné bárki is pornográfnak e kellemes, közepes íráskészséggel előállított ponyvaregényeket, az 1932-es Szenvedélyt*, vagy az [1935-ös] Ahol a baj elkezdődött című Zichy-művet (saját példánnyal rendelkezem). De azért jócskán megéri felütni, mondjuk az antikvár ritkaságnak számító Matild szeretői című regénykönyvet, hogy megtudjuk, milyen is volt a közölhetőség határán billegő, túlfűtött erotika 1936-ban (saját példánnyal rendelkezem).

A szerzői kiadásban megjelentetett kisregény címszereplője, Matild negyvenes éveiben járó, bigottan vallásos aggszűz, aki a velejéig romlott Hollywoodban filmgyári öltöztetőként dolgozik, míg egy hawaii forgatásra utaztában hajótörést nem szenved a Csendes-óceánon, s egy lakatlan szigetre nem vetődik három kiéhezett férfi társaságában. A matróz, a filmrendező meg a tenyésztett szépfiú egyhamar duzzadó férfivágyaik foglyaivá válnak (...)

Csak nagy sokára, s a pótszerek kizárása után merül fel bennük, hogy Matild „végeredményben mégiscsak nő”, s csakis ekkor veszik jobban szemügyre az időközben csodálatos módon megszépült vénkisasszonyt (...). S miután hiába kérlelik a szentéletű fehérszemélyt, végül erőszakhoz folyamodnak, s innentől hárman osztoznak a némán, összeszorított fogakkal szenvedő Matild testén.

Mégis, idővel meglepő átalakuláson megy keresztül a hősnő, s miközben Zichy immár szimpla világszépének mutatja az egykori vénlányt, az rákap a szerelmeskedés ízére, s kielégíthetetlen asszonyállat válik belőle (...).

Már az élveteg Matild használja, valósággal nyüstöli az ölelésre kényszerített, elgyötört férfiakat (...). Az idillnek azonban vége szakad, s a kisregény befejezése némi drámaiságot is megkísérel a történetbe lopni: a hajótörötteket megtalálják, s a teherbe esett Matild szégyenében megöli magát.

Érdekes, bár igencsak szolid nívójú mű, s alkalmasint ez mondható el az 1936-os kötet második kisregényéről, A köd című írásról is. Csakhogy A köd, leszbikus és szado-mazochisztikus utalásaival s dekadens belvilágával, már jóval problematikusabb munka, s éppily huncut olvasmány Zichy Tivadar másik 1936-os kötete, az Orgia Rt. – Egy képzelt város erkölcsrajza (saját példánnyal rendelkezem). (...)

Forrás: László Ferenc: Zichy gróf szigete (Magyar Narancs, 2008/11. szám)

* Semmilyen könyvészeti adat nem utal a létezésére.

* * * * *

(...) Mindkét mű a baljós eseményekben oly gazdag 1936-os esztendő termése, mindkét mű hamisítatlan válságtermék, s egyszersmind halvány nívójú, de fantáziadús beszámoló a kor megélt és megálmodott nemi kilengéseiről. Ilyesformán a Gozsdu Elek címfoglalására fittyet hányó Köd egyenesen didaktikus parabolakísérlet a nyugati civilizációt fenyegető összeomlásról. A kisregény szereplői, egy soknemzetiségű, gazdag és mondén társaság tagjai ugyanis a nyílt tengeren rekednek, s a ködben veszteglő luxusjachton – ahogy fogy az élelem, a cigaretta és a „kokó” – felbomlik minden társadalmi, majd minden emberi norma. A nemiség is egyre durvábbá válik, s ezt a folyamatot jól jellemzi a történet két női szereplőjének kapcsolatában beálló változás. A kisregény expozíciója még decensen dekadens homoerotikát mutat (...), ám (...) utóbb eluralja a szado-mazochizmus (...).

Nem tudni, hogy a kortárs olvasók értékelték-e Zichy kisded művének egykönnyen dekódolható jelképiségét, de a szexualitás kendőzetlen ábrázolása vitán felül elnyerte tetszésüket. Mi sem bizonyítja jobban a szerző népszerűségét, mint az, hogy – ugyancsak 1936-ban – egy reprezentatív erotikus kiadványsorozat éppen Zichy Tivadar új regényével indult harcba az előfizetőkért. Az Új Magazin csak felnőttek kezébe szánt könyvszériájának darabjai között ott volt az éles szemű írónő, Barra Erzsébet [regénye, az Egy nő, aki nem tud nemet mondani], valamint annak a francia újságírónőnek [Maryse Choisy] botrányos élménybeszámolója [Egy hónap a rossz lányoknál], aki beállt szobalánynak egy nyilvánosházba. Egyébiránt Zichy (akárcsak Karinthy Frigyes és Tersánszky Józsi Jenő) rendszeres bedolgozója volt a sorozatot jegyző Új Magazin című, gondosan kitakart aktképekkel illusztrált orgánumnak, amelynek élén a korabeli Magyarország első számú becsületbeli szaktekintélye, a Párbajkódexet összeállító Rácz Vilmos állt.

A sorozatot indító regény az Orgia Rt. – Egy képzelt város erkölcsrajza volt. A közép-európai Abnormia fővárosában játszódó történet főszereplője egy kéjlegény, egy „sexualgangster”, s az ő kalandjain keresztül tárul elénk a Boulevard des Plaisirs, a metropolisz élvnegyede (...).

Ennek az infernális világnak fejedelme a szép Ernst, aki – miután az élveteg Merkantis fivérek romlásba taszították – felismerte a tőkés kor szavát, s megalapította az Orgia Rt.-t (...).

Az üzlet virágzik, a mindkét nembéli kliensek sorban állnak Ernst kegyeiért, s akkurátusan kitöltik az igényfelmérő kérdőíveket, s persze a csekkeket. Csakhogy a remekül prosperáló cégnek befellegzik, amikor Ernst vesztére szerelmes lesz, sorozatban csődöt mond fellépésein, s hozzá még a nagy világgazdasági válság is beüt. Ráadásul a konkurencia egy új kéjlegényt állít a csatasorba, az ébenfekete Mohamedet, s minden módon apasztani igyekszik a bukott dzsigoló renoméját (...).

A bukás totális, a kiöregedett örömfiútól elpártol a fizetőképes kereslet, s a regényt szentimentális, ám annál nívótlanabb kettős szerelmi öngyilkosság zárja. A korabeli olvasó alkalmasint mégis elégedetten tette le és zárta el serdületlen gyermekei elől Zichy gróf regényét, hiszen az orgiák fővárosa kellemesen botránkoztatónak, izgatóan romlottnak, s oly egzotikusan távolinak tetszett számára. Hiába, az 1936-os Magyarország nem volt Abnormia!

Forrás: László Ferenc: Abnormiai kéjlegények (Magyar Narancs, 2008/17. szám)

* * * * *

(...) Erotikus, pornográf művekben a magyar irodalomban sincs hiány, igaz a sikamlósabb témákhoz szemérmesebben viszonyuló irodalomértő és olvasó közönség a hazai termésből nem nagyon bátorkodott kiemelni klasszikusokat. Egyelőre nincs tehát honi, irodalmi pornókánon, ezért a mélybe kell alászállnunk és a szemétben vagyunk kénytelenek turkálni, hátha ráakadunk a magyar erotikus regény opus magnumára.

Zichy gróf (...) {ellen} erkölcstelennek tartott regényei miatt többször is eljárást folytattak az 1930-as években; az időnként bárzongoristaként is dolgozó író munkássága még a II. Világháború után is jelentős hatást gyakorolt, igaz ez rá nézve kevéssé volt hízelgő. A szocialista irodalomítélet egy jó darabig negatív példaként emlegette fel Zichy könyveit, mint amelyek megtestesítik a Horthy-korszak züllöttségét, fertőjét, cseppet sem zavarta őket, hogy a szegény, mocskos fantáziájú szerzőt az előző kurzus éppúgy ártalmasnak tartotta, mint ők. Szépen lassan aztán feledésbe merült a veszélyes hobbijairól is ismert gróf (autóversenyek elmaradhatatlan szereplője), frivol könyveivel együtt. Művei mára jórészt beszerezhetetlenek (...).

SZERETNI, TUDNI KELL! – Egy iskola története, amelyben kizárólag szerelmet tanultak (saját példánnyal rendelkezem)

A történet XV. Lajos korában, s részben udvarában játszódik és egy bővérű arisztokrata lány életét meséli el. Zichy valós történelmi korszakba helyezi a mesét, de gondosan ügyel rá, hogy semmi se stimmeljen az időnként felbukkanó történelmi utalásokban, Richelieu, aki akadékoskodó államférfiként és szerény potenciájú ármánykodóként szerepel a regény lapjain, ekkor például már jó száz éve sírjában pihent, a francia forradalom évszámát pedig kerek hat évvel sikerült elnéznie a derék szerzőnek. Ez persze semmit sem számít, a ponyvaszerzők általában nem a történészek közül kerülnek ki, s talán ez így is van rendjén. A gróf fantáziáját nyilván a szerelmi életéről is híres király alakja ragadta meg, s aztán ezt tupírozta fel egy kissé. Versailles, így egy királyi bordélyként jelenik meg, ahol minden a testi örömöknek van alárendelve. Ide érkezik meg a fiatal Madelon, aki nem egyszerűen kacér, hanem nimfomán, elsődleges célja, hogy elhódítsa a királyt, a másodlagos pedig, hogy rajta kívül minden férfit. Természetesen gyorsan sikert arat; hamarjában a szabados erkölcsű udvar legünnepeltebb hölgye lesz, akit a félkegyelmű király – szerelmi szolgálataiért cserébe – bőséges ingó és ingatlan ajándékkal halmoz el. XV. Lajos azonban bármennyire hírhedt kéjenc is volt, Zichy hősnőjének tempóját már ő is túlzásnak tartotta, így Madelon rövid, ámde szexuális aktusokban bővelkedő karrierje Versailles-ban megszakad. Ekkor Párizsban telepedik le, ahol hamarosan az övé lesz a legjobb, s a szellem emberei által leginkább kedvelt szalon. Az író fantáziája nem túl nagy, az abból is látszik, hogy Párizsról csak a szalon jutott eszébe. Tiszta sor. Csak hogy pikáns legyen a dolog, itt hírbe hozza főszereplőjét a fiatal Racine-nal is, kár, hogy ő ekkor már hullának sem volt fiatal, oda se neki. Madelonra Párizsban nagy feladatok várnak; szembe kell néznie korának jelentős problémájával, a nemi betegségek terjedésével; s aggódó arisztokrata apák sirámait hallgatva, elhatározza, hogy megmenti a sokra hivatott francia ifjúságot: szerelmi iskolát hoz létre, ahol a fertőzések nem fenyegetik a fiúkat és megtanulhatják a szerelem művészetét, természetesen a hősnőtől. Az oktatás nagy sikerrel folyik, de egyszer egy olyan fiú jelenik meg a nő birtokán, akit valamiért képtelen magába fogadni. A majdnem tragikus, görög mitológiát idéző, s elsősorban rémisztően giccses végkifejletet nem árulom el, hátha valaki el akarja olvasni a könyvet.

Talán, ebből a rövid tartalmi kivonatból is érzékelhető, hogy a hivatalos fórumokon erkölcstelennek elkönyvelt Zichy ebben a regényében, éppen megoldási javaslatot próbál tenni a virágzó prostitúcióval kapcsolatban. Akaratlanul is azt sugallja, hogy a vérbajos századelő világában nem a nemi vággyal van probléma, hanem azzal, hogy – elsősorban a fiatalok – szexuális ösztöneiket ellenőrizetlen keretek között élik ki, jó eséllyel nem egészséges utcalányok közreműködésével. Erre a kérdésre nyújt alternatív megoldást Madelon szerelmi iskolája.

Igazság szerint, a Szeretni, tudni kell! egyáltalán nem nevezhető pornográf regénynek, de még erotikusnak is alig-alig. Igaz ugyan, hogy rengeteget kefélnek benne, de ezek az aktusok leginkább a három pont (...) után következnek be, vagy egy-egy szereplő fantáziátlan elbeszéléséből értesülünk róla. Éppen az a baj Zichy könyvével, hogy regénynek nagyon ponyva, erotikus feszültséget pedig a kortársak közül például Móricz könnyedebben, magasabb színvonalon képes teremteni. A grófnak tehát nincs nyelve a szerelemhez, kevéske leírásai nem teremtenek fülledt hangulatot, inkább sutácska kísérletek maradnak. Danielle Steelnek ennél sokkal nyíltabbnak kell lennie szexuális kérdésekben ahhoz, hogy megvegyék a könyveit.

Forrás: Horváth Gergő: Szerelmi iskola: elégtelen (2008. augusztus 29.)