MI VILÁGUNK KÉPREGÉNYEK (1989)
[ISSN: Mivel mind a füzetből, mind az Országos Széchényi Könyvtár katalógusából hiányzik, a számsor nem ismert]
„(...) (...) Új, ambíciózus, ifjú, szakmabeli hiányosságait lelkesedéssel pótló rajzoló kerül a Mi Világunk szerkesztőségébe: Verebics Jánosnak hívják. Bruce Lee életrajzi képregénye és a Kulcsár-kisregényből készült, Pesten és Isztambulban játszódó krimi [(Isztam-buli)] után harmadik munkám volt itt a Hód fogságban – avagy Egy szőke hölgy zokogni kezd. (...) A történet '88–89-ben, a Mi Világunkban, folytatásokban jelent meg, majd szinte azonnal újra „alkalmi” kiadványainkban, a Zimankóban és [a] Kánikulában is. (...) A Hód és a picike emberrel folytattuk, a folytatásos változat után (mely így utólag visszagondolva meglehetősen malackodóra sikerült) ez lett a Mi Világunk első (és utolsó) füzetes formában megjelent képregénye. (...) A Mi Világunknak készült utolsó (befejezetlen) képregényem is egy Hód volt: 1990 elején a Hód és a rémült kísértet első lapjait még én rajzoltam meg, de '90 tavaszán búcsút vettem a képregénytől. (...)”
Forrás: Verebics János: Hód, és a régi kémek dicsérete (2013. szeptember 1.)
„(...) (...) Az illendőség kereti között a képregényekben jócskán malackodtunk is. Ez utóbbiért engem terhel a felelősség, hisz '88-90 között kizárólag én készítettem a rajzokat. Az első történet (Bruce Lee életrajza) (...) {kivételével} a szex valahogy mindegyikben központi szerepet játszott: (...) Hód (...) szerette a nőket, s nálánál is jobban a képregények fő- és algonoszai, akik, hogy úgy mondjam, tobzódtak a bujálkodásban. Ebből aztán néha probléma is akadt: volt, hogy túlzásba vittem a naturális ábrázolást, s már a nyomdából szóltak vissza, hogy abban a formában nem hajlandók gépre tenni az általam [leadott] történetet. (...) '89 után megváltozott a helyzet: a merészség lassan követelménnyé lépett elő, az olvasó nemcsak nem ellenezte, de egyenesen meg is követelte a forrónál forróbb jeleneteket. (...) (...) 1985-1990 között befutott pályám során legtöbb megjelent történetem forgatókönyvét is én készítettem el: (...) legtöbbször Kulcsár Ödön regényeit kellett képregényre átdolgoznom, ami azonban minden alkalommal új kihívást jelentett, mert Ödön több „zsánerben” is alkotott, s ritkán ismételte önmagát. (...) Második közös történetünk, az Isztam-buli (...) könnyed, kicsit pikáns, Pesten és Isztambulban játszódó modern mese {volt}, (...) én (...) könnyed, szex-jelenetekkel megtűzdelt akciótörténetet formáltam belőle. Ő is, az olvasók is szerették a sztorit – később még két alkalommal került utánközlésre. Ez annál nagyobb öröm volt számomra, mert az első közös történetünkkel (A piros ruhás nő titka) korábban igencsak meggyűlt a bajom, (...) jobb szó híján ma (...) kutyaütőnek minősíteném az egészet. (...) Azt hiszem, valójában a Hód-történetekkel lettem „igazi” képregényrajzoló, s valószínűleg igazi forgatókönyvíró is. Ödön Hódjai is izgalmas kalandregények voltak, de írói énje azért át-áttört a jól bevezetett zsáneren: mindegyik könyvben voltak „alakok”, valami stich-hel, regényes perverzióval „megáldott” jellemek. (...) Első (és alighanem utolsó) olyan képregényem, amit mai mércével is jónak tartok, Az éjszakai hölgy – avagy A kolostor szépe volt – egy újabb Kulcsár-adaptáció. Az eredeti kisregény a 13-forintos sorozatban, füzetes formában jelent meg. (...) Akkor, ott éreztem, hogy képregényt csinálok – azt és úgy, amiért egykor a pálya felé elindulva mindig is csinálni szerettem volna. (...)”
Forrás: Verebics János: Merész rajzok, bátor történetek: nők, szerelem, csábítás, meg a képregény-készítés mestersége (2014. december 26.)
„A Mi Világunk képregények következő füzetében: Hód fogságban. Keresse az újságárusoknál!”*
Forrás: Verebics János: Hód és a picike ember, hátlap
* Semmilyen könyvészeti adat nem utal a létezésére.