SZENTE PÁL
„A rendszerváltás körüli idők egyik sajátos kiadói alakja (...) '88-89 zűrzavarában kezdett el a szakmával foglalkozni. Több társaságot, s nagyszámú lapot alapított. Szinte minden témakörben nyomult: a vallástól az ezotérián és a tudományos-fantasztikus irodalmon át a női magazinokig és a „szoftosabb” pornográfiáig mindennel foglalkozott, amire áhítozott a nagyérdemű, s ami az akkor leomló gátak miatt végre kiadhatóvá vált. Adott ki füzetes regény-sorozatokat és puhafedelű könyveket. Maga is írt Jézus Krisztusról, mint a Földre keveredett idegenről [két] sci-fi regényt. Magazinjai általában roppant igénytelen kivitelűek voltak, tarka borítóval, a belívek azonban legfeljebb kísérőszínnel nyomva – de megjelentek, jól fogytak, s ez volt a fő. A lapforgalmazási viszonyok miatt kezdetben keresett is rendesen velük. Akkoriban az volt a szokás, hogy a lapterjesztő (ami kizárólag a Posta lehetett) az átvett lapszámokat előre kifizette, s az eladatlan példányszámok beszedése után kellett számára visszatéríteni az azokra eső részt. Lényegében tehát a posta előfinanszírozta – a kiadó helyett – a megjelenést, s ha a lap nem bukott meg (amire, ha a közönségízlést eltalálta, kevés esélye volt), már két-három számmal csinos haszonra lehetett szert tenni. (...)”
Forrás: Verebics János: Az első magyar szuperhős: Galaxy Jane (2012. február 16.)
„(...) Az illető nem arról volt híres, hogy tisztességgel bánt volna irodalmi napszámosaival, vagy hogy rendesen megfizette volna őket. És nem bánt valami nagy respektussal a hozzá került kéziratokkal sem. (...)”
Forrás: Verebics János: Hogy nem lettem érettségi tétel? (2012. február 20.)