A MŰFAJ HONI ÚTTÖRŐJE

 

A figura

Ujhelyi {Nándor (Bp., 1888. március 17. – London, 1933. július 20.)} a magyar irodalom legkövérebb alakja volt. (...) (...) Eseményszámba ment, ha monokliját szemgödrébe csíptetve végiglejtett a népes Duna-korzón és egy frissen érkezett keleti kényúr szemével mustrálgatta a hölgyeket, tekintetével tudtukra adva, mit tart felőlük, s vajon melyikükkel lenne hajlandó néhány kellemes órát – nem többet! – eltölteni. A huszadik század első évtizedében jártunk, amikor ez a tünemény felbukkant koncerttermekben, színházi páholyok mélyén, irodalmi kávéházakban. Diszkrét parfümillat lengte körül, melyet csak a szájából lógó hatalmas szivar füstje nyomott el olykor. Kegyúrként tudott elomlani az elegáns belvárosi kávéházak pamlagán, látszólag felületesen nézelődve, ám valójában az életnek nevezett színes forgatag lényegét véve célba megfigyelő pillantásaival. Ilyen tapasztalásaiból írta azután később, már a húszas években erkölcsbotrányt kiváltó regényeit, melyek egyikét-másikát perbe fogta az ügyészség, s szerzőjüket nem kisebb személyiség, mint maga Hóman Bálint, a Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója tartotta szükségesnek elítéltetni. (...) Tárgyalásra és ítéletre is sor került, csak a végrehajtásra nem. Darab ideig rossz tréfaként fogta fel a bírósági idézést, aztán amikor a józan ész szavára hallgatva benézett egy Markó utcai cellába, sürgősen hálókocsijegyet váltott és Bécsbe utazott. (...) Soha többé nem tért vissza Magyarországra. Hiába voltak emigrációs színterein is sikerei, hiába tudott megélni Bécsben, Berlinben, később Párizsban és Londonban is, mint sikeres színpadi szerző, mint filmszcenáriumok ötletadója – hiányzott neki valami. Hazavágyott. Mesélik róla, hogy csakis azért utazott vissza olykor Bécsbe, hogy magyaros kosztot ehessen, s hogy néhány félvilági pesti hölgyike karjában gyógyítgassa fájó szívét. A hontalan agglegény váratlanul halt meg. Egyszer csak összeesett a nyílt utcán. Gyomorvérzéssel szállították be a súlyos cukorbajjal küszködő írót egy londoni közkórházba 1933 nyarán. Az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. Lengyel Menyhért azonosította a holttestét.

Életút

(...) Abban az évben született, amikor Csáth Géza és abban az évben halt meg, amikor Krúdy Gyula. Jelképértéke van e két névnek vele kapcsolatban. Legjobb napjaiban Csáth bűnirodalma, Krúdy prózastílusa ihletője lehetett munkálkodásának. „Törvénytelen származását kidolgozott előkelőséggel, skatulyából kivett eleganciával, monoklival és raccsolással ellensúlyozta. (...)” (...) Írótársai egyébként nem vették túl komolyan. Major Henrik nem rajzolt róla karikatúrát, Karinthy nem parodizálta az Így írtok ti-ben, pedig ez sok kevésbé jelentős szerzőt avatott halhatatlanná. Később sem ütötték ködlovaggá, akit legalább az utókora elismer. Pedig ígéretesen kezdte irodalmi pályafutását. Éveken át a Nyugatban jelentek meg kritikái. (...) Az 1911–12-es évfolyamok gyakran publikáló szerzője. (...) A tízes évek közepétől sorra jelennek meg a regényei. 1914-től emigrációjáig, 1926-ig összesen huszonöt önálló kötete (...) látott napvilágot, némelyik több kiadásban is. E bő évtized során állásban sosem volt, szinekúrája sem adódott. Kizárólag írásai jövedelméből élt. Színházak környékén forgolódott, legalább két premierjéről tudunk a Magyar Színház 1916 utáni éveiből (Őfensége kalapja, Cserebere). Egy magyar némafilm is őrzi forgatókönyvírói közreműködése nyomát, a Nászdal című produkció 1917-ből. (...)

A szerelem fizikusa

A húszas évek elején kerül regényei középpontjába a szexualitás. Onnan kezdve ez lesz egyedül fontos témája. Könyvei mindegyikében a testi szerelem megszállottjaivá válnak a szereplők. A magyar irodalomban nem szólt még eddig senki sem ennyire szabadon a kétnemű emberiséget egymáshoz kötő olthatatlan szomjúságról (utána sem nagyon). Addig azonban még ír néhány olyan művet, amelyet tizennyolc éven aluliaknak is a kezébe lehet adni. A húszas évek elején (...) három színvonalas regénye lát napvilágot ({Jack Fun császársága}, {A. B. C.}, {A három detektív}). (...) Ezek a kötetek csupán múló epizódot jelentenek Ujhelyi e pályakorszakában. Jönnek sorozatban erotikus tartalmú könyvei. Az 1921-ben megjelent hat (!) kötet közül [ötnek] (Akit a férfiak szeretnek; Akit a nők szeretnek; [Aladin lámpása; Egy Don Juan, akit megszállott az ördög;] Egy szerelmes ifjú története) a középpontjában a szexualitás áll. Már egy korábban, 1918-ban kiadott regénye (Egy férfi szerelmei) miatt meggyűlt a baja a hatóságokkal: a meglévő példányokat jóval a megjelenés után, már a húszas években bíróilag elkobozták. (...) Ezekben az években a magyar írók és költők soraiban az erotika valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, talán a kor átpolitizáltsága miatt, amúgy is fellángol. Fellángol és egyúttal mindjárt ki is vándorol az országból. Ekkor fordítja Babits Erato gyűjtőcím alatt az erotikus világköltészet remekeit, amely aztán Bécsben jelenik meg (Hellas (...), 1921). (...) Ugyancsak Bécsben jelenik meg, ugyanennél a kiadónál Szép Ernő erotikus álomnaplója (Szegény, grófnővel álmodott...). Krúdynak pedig nem is egy műve emigrál az egykori császárváros Budapestnél akkor feltétlenül szabadabb ege alá (az úgynevezett bécsi regények sora 1921–22-ben az osztrák fővárosból kerül haza: Nagy kópé, Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban, Őszi versenyek). Bíró Lajos is gyarapítja a Bécsben megjelentetett erotikus témájú magyar könyvek bibliográfiáját (A szerelem iskolája. Pegazus, 1922). (...) Az Egy férfi szerelmei főhőse, Váthy György magyar földbirtokos, aki vagyonából éldegélve társadalmilag fölöslegesnek érzi magát, utazgat a földrészeken és világfájdalmát különféle nációk asszonyainak és leányainak karjában próbálja gyógyítani. Egy bolyongó Szindbád, aki minden illúzióját elveszítette már és a női testet sem képes a szükséges és jótékony ábrándok jegyében érzékelni. Váthy (...) élőhalottként, elátkozott hollandiként kering a világban, aki nem lel egyetlen megváltó Sentára sem. A görög szigetvilágban elhajózik Patmosz mellett, de az ő szigete nem filozófiai elmélkedésekre szolgáló babérliget, ő maga egy sziget, a boldogtalan vágy szigete a testiség tobzódásának óceánjában. Hajóját – melyet (...) Ujhelyi benzinónak nevez – Bilitisnek hívják (utalva ezzel Pierre Louÿs híres-hírhedt szaffikus versciklusára), ám a testi szerelemnek nemcsak ez a költői névvel illetett elhajlása fordul elő a regényben, hanem például a szodómia is. (...) Ujhelyi férfihőse további alakmásokban születik újra, jönnek sorra azok a regények, melyek aztán szerzőnket emigrációba kényszerítik. Az Egy férfi szerelmei stilisztikai gyöngéi ellenére még gondosan szerkesztett, terjedelmére nézve is az átlagosnál jelentékenyebb regény. A folytatás azonban már a megélhetés hajszájában készül. (...) Ujhelyi (...) ontja egyre felületesebben megoldott regényeit. 1921-es ikerregényei (Akit a férfiak szeretnek, Akit a nők szeretnek) művészek és az értelmiségi elit köreiben játszódnak, alakjai mégis olyan kiszolgáltatottak ösztöneiknek, mint éhes csecsemő az anyjának. A szerelem forradalma Dante Isteni Színjátékának beosztását követve Pokol, Purgatórium, Paradicsom részekből áll, s még a klasszikus műre utaló mottó is kerül az egyes fejezetek élére. A helyszínt ugyan Babilonnak hívják, de a szerző leírásából nem nehéz ráismerni a korabeli vagy inkább a háború előtti Budapestre, annak züllötten kavargó forgatagára. Már ez is provokáló, de a nemek kapcsolatának forradalmáról írni, regénycímben rögtön bevallani, mi rejlik a kötéstáblák között, dőre, legalábbis napi érdekű eseményekre nem figyelő szerzőre vall. Elnyerte büntetését, kivívta a legfelsőbb körök haragját (...). Nekik mindegy volt a minőség, Babitstól, Krúdytól, Ujhelyitől egyképpen védelmezték az úgynevezett keresztény kurzus erkölcsét. Ennek ellenére írónk munkái egyre népszerűbbek. Ekkori könyvei rendre második kiadásban is kijönnek, elfogynak. (...) Ikertörténet {A kétneműek} (...) is, két kitaszítotté, akik a platóni mítosz jegyében egymásban találják meg hiányzó másik felüket. {A regény alcíme már önmagában is provokáló: Egy férfiról, aki asszony lett és egy asszonyról, aki férfi lett.} Nincs megállás, jönnek tovább a szexus hősei, a nemiség különcei, akikről mindig kiderül, hogy menekülők csupán, áldozatai a kornak. Mivel nem kapnak társadalmi kielégülést, az ösztönök szintjén űzik a boldogság kék madarát. „Ha lement a nap, a közösség napja, az éjszakai pillangó a magánélet gyertyafényét csapongja körül. És a gyertyafényben az Én árnyéka óriásivá növekszik. Az egyén nem érheti be önmagával, s a társadalmi feladatok elvesztéséért szexuális vagy vallásos kicsapongásban keres kárpótlást (amit a rideg erkölcs nem adhatott meg neki). A kéjenc és az aszkéta ikertestvérek: mind a kettőt ugyanaz formálja, a társadalomtól való elszakadás, az önelidegenedés.” (...) Az 1923-as Az asszony, aki nem öregszik az örök nő képmásának keresése körül zajlik. (...) A nők ura, majd a Feleségem, feleséged: feleségünk további permutációi a bevált témának. Félbetörött pályájú pesti Casanovák, a szerelem atlétái kóborolnak elegáns budai utcákon, forgolódnak pesti szórakozóhelyeken. „Das Ewig-Weibliche zieht uns hinan” – hiszik még az agyonidézett, közhellyé csépelt szállóigét, az egykor diadalmasnak hitt polgári szerelem varázsigéjét, amely alól kiszaladt a valóság, mert Goethe után száz évvel már minden, s így az Ewig-Weibliche is árucikké változott. A testek fizikája maradt az egyedül elérhető ideál. Ezt éli és írja Ujhelyi, ezt variálja újabb meg újabb munkáiban. Ha egyet olvastunk közülük, mindet olvastuk. Utolsó itthoni évében, 1925-ben regénytrilógiába fog. Akárcsak egy évszázaddal korábban Balzac, ő is a kor szenvedélyeit és bűneit leltározza. Korunk szenvedélyei – hirdeti a hangzatos felcím a kötetek élén. Mik ezek a szenvedélyek? Elárulják a trilógia egyes darabjai: Pénzt és nőt! – Színésznő dicsősége és szerelme – Minden gyönyört! (Tánc és kokain). Mindegyik kötet a Nova kiadásában jelent meg, amely köztudottan csakis nagy népszerűségre számot tartó kéziratokat, ne szépítsük, olykor fércműveket dobott piacra. A második és harmadik kötet kéziratát már Bécsben keltezte Ujhelyi Nándor. Így neki is lettek „bécsi regényei”, nemcsak Krúdy Gyulának. Hazai irodalmi pályafutása ezzel véget ért.

A vádlott

Ujhelyi 1925-ben állott bírái elé. A Budapesti Királyi Büntető Törvényszék március 19-én és 21-én tárgyalta az ügyét. A tárgyalás dokumentumai, a vádirat és az ítélet, valamint az elítélt író későbbi felmentése olvashatók a Fővárosi Levéltár gyűjteményében. Ezek szerint dr. Ujhelyi Nándort sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétséggel vádolták. Eddig nem tudtuk róla, hogy doktori címmel is rendelkezett. Mivel felsőfokú tanulmányairól sincs megbízható adat – feltételezhető ugyan, hogy sem orvosi, sem jogi végzettséggel nem rendelkezett –, valamiféle bölcsészeti doktorátus társítható személyiségjegyeihez. A botránykő az Akit a nők szeretnek című regénye. Voltaképp majdnem mindegyik az lehetett volna, de a magyar királyi ügyészség (...) vádiratában ezt a művét tartotta a korabeli társadalomra annyira veszélyesnek, hogy törvény elé idézte a szerzőjét. A 216 nyomtatott oldalt tartalmazó könyv 37 különböző szöveghelyét, összesen 49 oldalát jelöli meg a közvádló, mint olyan részleteket, ahol megvalósul a fent nevezett vétség esete. Emiatt a szerzőt 14 napi fogházbüntetésre és 2 millió korona pénzbírságra ítélte a bíróság. Az elzárás napi 100 000 koronával lett volna megváltható, azaz újabb 1 millió 400 000 koronába került volna a vádlottnak, hogy ne menjen börtönbe. Ujhelyinek nyilván nem volt több mint 3 milliója, hogy kiváltsa magát a fogházból. A tárgyaláson irodalmi úriemberhez méltóan viselkedett: a felelősséget vállalta, de bűnösségét nem ismerte el. Azzal védekezett, ami egyébként igaz volt, hogy az inkriminált műve már korábban, 1921-ben is megjelent, s akkor nem emelt szót ellene a hatóság. Nem számított. Annál inkább az, hogy a vádlott „hasonló bűncselekményért már büntetve volt”. Ujhelyi Nándor ekkor tűnt el a fővárosból és az országból is. 1925. szeptember 23-án, amikor a bíróság az ítélet végrehajtása érdekében körözést rendelt el ellene, már nem volt megtalálható. Később felmentették. Miután az ítélet nem volt végrehajtható, a korabeli jogszabályok értelmében két év múltán elévült. Az 1929-es fellebbviteli főtárgyaláson az írót felmentették, a körözést visszavonták, Ujhelyi priuszát törölték. Akár haza is térhetett volna, nem kellett volna hetekig egy cellában üldögélnie, ám mint tudjuk, soha életében nem tette be [többé] a lábát Magyarországra.

Az ínyenc

(...) Az élet királynője, (...) ez a rövid, csattanós elbeszélés mutatja, mi lehetett volna a szerzőjéből, ha többet gondolkodik, mint amennyit ír, ha szerkeszt, stilizál, kéziratot pihentet. De hajtotta a megélhetés kényszere, még ha ez a kényszer nem csupán a falat kenyér megszerzésére, hanem az elegáns dendi életfeltételeinek elérésére irányult is. Nem az életet két kanállal habzsoló, mindent bekebelező, a fogalom eredeti értelmében vett gourmand volt, azaz nagyevő, hanem igazában gourmet, ínyenc, aki csak a maga adagját, a neki járó boldogságszeletkét, örömdarabot akarja lecsípni az élet nagy asztaláról. (...)

(...) Magyar nyelven megjelent (...) [erotikus] művei:
□ Egy férfi szerelmei {1918}
□ Akit a férfiak szeretnek {1921}
□ Akit a nők szeretnek {1921}
□ Aladin lámpása {1921}
□ Egy Don Juan, akit megszállott az ördög [– Rejtelmes és szenvedélyes történet] {1921}
□ Egy szerelmes ifjú története {1921}
□ A kétneműek [– Egy férfiről, aki asszony lett és egy asszonyról, aki férfi lett] {1922}
□ A szerelem forradalma {1922}
□ Az asszony, aki nem öregszik {1923}
Mire a leányból asszony lesz {1923} (saját, újrakötött példányom borítóját lásd lent)
□ A nők ura {1923}
□ Feleségem, feleséged: feleségünk {1925}
□ Pénzt és nőt! (Korunk szenvedélyei I.) {1925}
□ Színésznő dicsősége és szerelme (Korunk szenvedélyei II.) {1926}
□ Minden gyönyört! [– Tánc és kokain] (Korunk szenvedélyei III.) {1926}

Forrás: Kelecsényi László: Egy erotikus emigráns (Holmi, 2002. augusztusi szám)

 

* * * * *

 

Az irodalomtörténet (...) mint az első nagy magyar pornográf író tartja számon, néhány botrányba fulladt és perre vitt erotikus írása miatt. Az írói igényességgel megkreált történetei végigveszik a szex akkoriban igencsak tabunak számító összes alfaját. Nyílt természetességgel beszélt a melegekről, többes szexről épp úgy, mint – a világháború miatt százával özvegyi sorsra jutó nők kapcsán – a magány szülte asszonyok szexéről, a maszturbációról. Kiadott könyve pillanatok alatt elfogyott és ki tudja hány kiadást ért meg az eltiltás évtizedei alatt (csak pult alatt lehetett kapni, pedig ez az „intézmény” 1948-tól jött ismét divatba), de megszámlálhatatlan volt a házi másolatok száma is. Sokszor gépelt papíros kötegek formájában terjedt, dossziékba zártan. Hatalmas botránnyá dagadt, amikor erkölcsrombolás vádjával kellett felelnie írásaiért. A kilátásba helyezett börtönbüntetés és az egyre dagadó közfelháborodás elől menekült először Ausztriába 1925-ben. Bizonyos társaságok nem fogadták be maguk közé Pesten, elindult egy igen kemény elhatárolódás vele szemben. Egykori barátai, pályatársai közül többen nem álltak vele többé szóba. Miközben ezernyi másolt példánya létezik ma is írásainak. Hiába érvelt a magyar népi kultúra megannyi szókimondó meséjével, a magyar népdalok sokaságával, a népművészetben nem ritka ábrázolások sokszínű változataival, a katolikus nő-egyletek gerjesztette vihar elsodorta őt az országból. Pedig, gyaníthatóan a műfajjal volt a probléma, nem elsősorban a joviális külsejű Ujhelyivel.

Úriember nem beszél ilyesmikről – tartotta a nézet, miközben a százával létező bordélyházakban a legelképesztőbb perverziókat fizették meg a Madame-nak. Némelyik Conti utcai intézmény igen nagy múlttal rendelkezett. Ezek ellen nem volt kifogása az Ujhelyi-ellenzőknek, sem korábban, sem később. Az intézmények rendben vannak, csak beszélni a szexről nyíltan és őszintén, azt nem lehetett. Amíg XVII. századi angol nők nyomtatott proklamációt adtak ki, amelyik a kávézó férfiak szexuális potenciájának csökkenéséről szólt, addig nálunk a szexualitás egészét ocsmányságnak kikiáltó, egyházi intézmények képviselte elv volt társadalmilag elfogadott, még az 1930/40-es években is. Ujhelyi szókimondó erotikától erősen átitatott írásait ma olvasva értetlenül állunk a tiltakozások előtt, hisz például napjaink egy-egy művészfilmje néha erősebb erotikus tartalommal bír, mint Kató történeteinek egyik-másik opusza.

Egy őszintétlen kor álszent prűdsége kísérte tovább pályáját, amelyet ő, önként vállalt száműzetésben élt az elkövetkező nyolc év során.

Forrás: Takács István: Ujhelyi, az „erotikus emigráns” (2010)

 

* * * * *

 

(...) Írásainak erotikus tartalma miatt először 1918-ban került összetűzésbe a törvénnyel, amikor az Egy férfi szerelmei című könyvét „nyomtatvány útján elkövetett szemérem ellen való vétség” miatt az államrendőrség elkobozta, és a kiadónál, valamint a nyomdánál levő összes példányt lefoglalta. A könyv miatt vád alá helyezték, azonban a könyv lefoglalásáról szóló határozatot visszavonták. Erotikus könyvei miatt ezt követően is többször perbe fogták és elítélték. 1923-ban A nők ura című regénye miatt istenkáromlásért és közszemérem ellen való vétségért félévi fogházbüntetésre ítélték. 1924. novemberben a Mire a leányból asszony lesz című regénye [saját, újrakötött példányom borítóját lásd alul] miatt ítélték el szemérem elleni vétségért háromhavi fogházra. 1924. decemberben először betiltották, majd engedélyezték az „A miről beszélnek és a miről hallgatnak” című előadását a Zeneakadémián. 1925. márciusban újabb kétheti fogházbüntetésre ítélték. A büntetések letöltése elől Ausztriába menekült, majd Berlinben, Párizsban és Londonban élt. 1929-ben emiatt elfogatóparancsot adtak ki ellene, a körözés szerint „különös ismertetőjele, hogy feltűnően kövér, egyik szeme bandzsal és monoklit visel”. Karinthy Frigyes a neves írók, művészek, politikusok jellemzése során őt egy falusi plébánoshoz hasonlította.

1930-ban a magyar körözés alapján a bécsi rendőrség letartóztatta, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték, és pár hónappal később Ausztria megtagadta a kiadatását. Magyarországon fellebbviteli tárgyalást tartottak az ügyében, ahol felmentették, a körözést visszavonták, priuszát törölték.

Franz Kammerlohr álnéven készített színművei nagy sikernek örvendtek Nyugat-Európában, főleg Németországban, a korabeli szóbeszéd szerint különböző nevek alatt egyszerre három színművét is játszották Berlinben. Számos színművét Budapesten is játszották.

1933-ban Londonba költözött (...). Itt halt meg váratlanul, cukorbajból eredő savmérgezésben. Londonban a Hendon-parki temetőben temették el. Temetésén részt vett Bárdossy László akkori londoni követségi tanácsos, későbbi miniszterelnök, valamint Lengyel Menyhért és Bíró Lajos is.

(...) 1944. májusban A magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása című 10.800/1944 M.E. számú rendelet alapján műveit a forgalomból kivonták és megsemmisítették.

1952-ben az életműve szinte teljes egészében rákerült az „Elavult könyvek listájára”. Műveit a rendszerváltásig csak a külön engedéllyel rendelkezők olvashatták az Országos Széchényi Könyvtárban.

Forrás: Újhelyi Nándor (Wikipédia)

MIRE A LEÁNYBÓL ASSZONY LESZ